Észak büszkesége: Tjikko, a lucfenyő

Tjikko fenyő

A fák, főleg az öreg fák titokzatos, már-már
misztikus teremtmények a legtöbb földvallásban. Közéjük tartozik a Tjikko névre
keresztelt lucfenyő, a Fulufjället-hegy magányos óriása. Ezen a vidéken az
éghajlat nem kedvez a fejlett növényi életnek, így aztán a fa korábban az ún.
krummholz formában létezett.

A kifejezés egy bozótra emlékeztető formációt
takar; alacsony, vízszintes földfelszín feletti növekedést jelent, ami a fa túlélését
segíti elő ezen a mostoha környéken. A növény így nem teszi ki magát sem az
erős szélnek, sem pedig a hidegnek. A felmelegedés hatására az elmúlt száz
évben azonban Tjikko ötméteres törzset növesztett, jelenleg ebben a formájában
látható.

A svéd Umea Egyetem kutatói a gyökerei közt található, elhalt gyökérmaradványaiból
vettek mintákat; a szénizotópos vizsgálatok eredménye mindenkit megdöbbentett.
A fa életkora ugyanis 9950 év körüli; Krisztus születése előtt 7550 évvel
kapaszkodott meg először a Fulufjället fagyos talajában. A kutatás szerint a
lucfenyő viszonylag új faj kellene, hogy legyen Svédországban, hiszen a terület
a messzi északon fekszik, tengerszint feletti magassága is elég nagy.

Mindeddig úgy vélték, hogy kb. 2000-2500 éve honosodhatott meg ezen a vidéken a lucfenyő,
a vén Tjikko azonban rácáfol erre az elméletre; nem csekély 7000 évvel előbb
ott volt, mint kellett volna neki. 11.000 éve a Würm eljegesedés vastag jégtakaró
alá temette a talajt, amiben fejlett növényi élet nem teremhetett meg,
valószínű hát, hogy Tjikkonál idősebb fát már nem fogunk itt találni.

Kovács Rhewa Andrea